Kampen, ez az aprócska falu, Sylt Váci utcája, illetve annál
is több, a fő utcáját a helyiek csak Whisky Strassénak hívják.
De most nem a
megfizethetetlen világmárkák kicsiny üzleteiről és a prominens Maserattis,
Ferraris nyaralókról, hanem a kampeni strandról írok.
Az időjárás most novemberben annyira kiszámíthatatlan, hogy
egy két órás csatangolás alatt is megázunk, napozunk, szivárványt nézünk, és
orkán erejű szélben próbálkozunk levegőt kapni.
Már a strandkosarakat is háttal fordítják a tengernek, olyan
erős a szél, hogy egyből betemetné az ülőkéket homokkal.
Többméteres hullámok morajlanak,
na, most lenne igazán jó fürdeni, de a víz már csak 10 fokos, a levegő is annyi
lehet.
A kampeni strand jelképe a jégkorban 150-180 ezer évvel
ezelőtt keletkezett 20-25 méteres vöröses hátfal.
Tökéletes háttere egy nyári naplementének és egész napos
strandolásnak is.
Emberi ésszel fel sem fogható, hogyan állja az évezredek
szeles viharait, a hullámokat, mi az, amitől egyben van még, és vigyázza a
szigetlakókat. Limonithomok és barnaszén adja a Vörös sziklák jellegzetes
vörösesbarna színét.
A hetvenes évek óta foglalkoznak csak igazán a védelmével, a
téli viharok idején polieszter zsákokba töltött homokkal védik a sziklák
lábait. Ezt most azért nehéz elképzelni, mert elég jelentős a távolságuk a
mostani vízállástól.
Pedig nagy és erős szélviharokra, hullámokra számíthatunk,
mert az elmúlt negyven évben több mint 100 millio Eurot költöttek a strand
homokos partszakaszának a karbantartására.
