Álmos reggelek

Korán kelni Sylten sem jó.
A mi életünkben egy állandó dolog marad el a szokásos munkahelyi "utálomok" közül, ez pedig a hétfő reggeli gyűlölök felkelni, mert nekünk összefolynak a napok, nincsenek igazán hétvégék és ünnepek sem.
Van heti két szabadnap, minden héten máskor, és az utálok felkelni érzés így folyamatos.
Főleg, ha zuhog az eső.
Mostanában többször esik, mint nem, de igyekeztem összeszedni nektek azokat a reggeleket, amikor érdemes felkelni, és rácsodálkozni a világra.
Ha szerencsés vagyok, akkor van időm reggel munka közben egy-két titkos kattintásra a szobák ablakából. Sajnos csak telefonnal, egy igazi fényképező mi mindent vissza adhatna a látottakból... De még így is élvezhető a látvány, talán.
A fényképek az elmúlt három hétben készültek, nagyjából ugyanarról a partszakaszról, reggel kilenc és tíz óra között. (Nézőpont kérdése, hogy ez korán van-e)
Amikor először láttam meg a havas, befagyott tengert, elállt a lélegzetem is, annyira szép volt.
Jéghideg, friss szél, hófehérbe süllyedő parti fű, csonttá fagyott parti hullámok.
Mi lehet a kis kagylókkal, mit esznek ilyenkor a sirályok? Rá lehet majd menni, fogom hallani a szétroppanó jégkristályok hangját?

Pár nappal később aztán az eső elmosta a havat, a jeget, újra öt fok körüli a hőmérséklet, újra jeges vizet csap az arcunkba a szél, ilyenkor szomorú, szürke a reggel, szinte ugyanolyan, mint a délután, a fény csak a szürke árnyalatain csillan, ha megcsillan egy-egy pillanatra. A jégen járásra így várnom kell.

A kedvencem a szélcsendes, izzó napfelkelte, amikor a narancssárga napkorong kiemelkedik a vízből. Még lubickol egy kicsit, kéreti magát, percekig elvakít, de nézem, mert feltölt az ereje, nézem, mert beszippant a varázsa. 

Ilyenkor jó itt lenni. akkor is, ha épp egy ablakot kell megpucolni a szobában, akkor is, ha még csak pislogom ki a csipákat a szememből. 

Mert az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy a csoda itt van, a közelemben, a közelünkben. Csak ki kell nyitni a szemünket, és a miénk. 

Ilyenkor értem azt is, hogy miért fizetnek nagyon sok pénzt egy-egy ilyen szobáért a vendégek, ahol ébredés után ezt látják meg először.

Nyugalom, végtelenség, egyensúly. Egy újjáébredő világ. A világ végén, Sylten.

Advent Sylten

A karácsony előtti időszak jó esetben a csendes rákészülés, a nyugodt, békés hangulat megteremtéséről kellene, hogy szóljon.

A "szárazföldön", a való világban ehhez képest mindenki rohan, túlzsúfolt üzletek, tolakodó emberek mennek egymás agyára.

Milyen jó ilyenkor egy csaknem lakatlan szigeten....

Mivel a téli időszakban, még az ünnepek alatt is viszonylag kevés a vendég Sylten, ezért a Mikulások is ráérnek meginni egy-két bort, nyugodtan elücsöröghetnek az elegáns, de csaknem üres bárokban.

Ha éppen nem 80-100 km/órás szélvihar tombol, akkor igazán jó kimozdulni, sétálgatni, üzletek kirakatát nézegetni, vagy épp beülni egy finom sütire.
Erről a másik blogon részletesen is olvashattok.

Az időjárás teljesen kiszámíthatatlan, míg egyik nap 8 fok van, és a napot is látni, másnap zuhog a hó, vagy viharos szél tombol-röpködnek a mínuszok és az esernyők is.
Hol az eső esik, hol a hó, néha jégtáblák úsznak a tengeren, néha az erős szél csapkodja a hullámokat a partra.

Az ünnepek alatt dolgozni fogunk, mégis igyekszünk egy kis hazai hagyományt belecsempészni az itteni mindennapokba.
Nekünk még nincs feldíszített karácsonyfánk, mint a németeknek, osztrákoknak, mi csak szentestére hozzuk be a cserepes fenyőt, hogy ünnepi díszbe öltöztessük.
A mi fánkon lesz szaloncukor is, itt nem ismerik ezt az édességet.
Stollen (mazsolás karácsonyi kalács) helyett bejglit eszünk, a karácsonyi puncs helyett pedig szilvapálinkával koccintunk.
Mindenkinek békés ünnepeket kívánok!

Ahol a király is meztelen

Mit lehet csinálni a hideg, borongós őszi-téli estéken itt Listen?

A teljesen normális hétköznapi teendőkön kívül mehetünk néha szaunázni is.

Elvileg minden hétfőn használhatjuk a szálloda SPA részlegét este héttől, ha munka után van kedvünk vagy erőnk visszamenni.

De rá kell szánni magunkat, még ha szakadó esőben vagy szélben is kell visszasétálni, mert annyira megnyugtató és ellazító a 29 fokra melegített tengervizes medencében úszni, nem beszélve arról, milyen jó a hátamnak, hogy csak magamat szidhatom, amikor lusta vagyok visszamenni.

A szállóvendégek súlyos pénzeket fizetnek, hogy kipróbálják ez a 3500m2-es SPA birodalmat, nekem meg csak át kell sétálni.

És nem a „rabszolga gúnyában” vagyok a szállodában, hanem bikiniben, vagy épp anélkül, a vendégek nem is sejtik, hogy én ágyazok náluk reggelente.

A szauna részleg a német kultúrához illően FK övezet, vagyis semmi meglepő nincs abban, hogy teljesen meztelen emberek kommunikálnak egymással, lófrálnak minden szégyenérzet nélkül idegenek és a családtagjaik, barátaik előtt.

Itt legalább nincs különbség és rongyrázás, kinek milyen ruhái vagy autói vannak, max. az egyéb méretekkel vagy plasztikai eredményekkel büszkélkedhetnek.

Napközben az úszómedence mellől az Unesco világörökséghez tartozó Wattenmeer partszakaszt vagy a dűnéket is nézegethetik a vendégek, este pedig, amikor kiúszok a szabadtéri részhez, akkor hallgathatom a végtelen csendet-ami persze nem csend, hiszen zúg a szél és a közelben morajlik a tenger. Vagy épp pattog az eső.

A szaunák és gőzfürdők mellett melegített pihenő ágyak, hatalmas puha takarók segítenek az ellazulásban, egy este ki sem lehet próbálni mindent, hangulattól függően hol kamilla, hol levendula illatot keresek, néha elég az 50 fokos kabin, de van, hogy a 95-re vágyok. Aztán jöhet a jég vagy a hidegzuhany.

Extraklasszis, ahogy a prospektus hirdeti -igazi sylti luxus.