Keresés ebben a blogban

2012. december 28., péntek

Álmos reggelek

Korán kelni Sylten sem jó.
A mi életünkben egy állandó dolog marad el a szokásos munkahelyi "utálomok" közül, ez pedig a hétfő reggeli gyűlölök felkelni, mert nekünk összefolynak a napok, nincsenek igazán hétvégék és ünnepek sem.
Van heti két szabadnap, minden héten máskor, és az utálok felkelni érzés így folyamatos.
Főleg, ha zuhog az eső.
Mostanában többször esik, mint nem, de igyekeztem összeszedni nektek azokat a reggeleket, amikor érdemes felkelni, és rácsodálkozni a világra.
Ha szerencsés vagyok, akkor van időm reggel munka közben egy-két titkos kattintásra a szobák ablakából. Sajnos csak telefonnal, egy igazi fényképező mi mindent vissza adhatna a látottakból... De még így is élvezhető a látvány, talán.
A fényképek az elmúlt három hétben készültek, nagyjából ugyanarról a partszakaszról, reggel kilenc és tíz óra között. (Nézőpont kérdése, hogy ez korán van-e)
Amikor először láttam meg a havas, befagyott tengert, elállt a lélegzetem is, annyira szép volt.
Jéghideg, friss szél, hófehérbe süllyedő parti fű, csonttá fagyott parti hullámok.
Mi lehet a kis kagylókkal, mit esznek ilyenkor a sirályok? Rá lehet majd menni, fogom hallani a szétroppanó jégkristályok hangját?

Pár nappal később aztán az eső elmosta a havat, a jeget, újra öt fok körüli a hőmérséklet, újra jeges vizet csap az arcunkba a szél, ilyenkor szomorú, szürke a reggel, szinte ugyanolyan, mint a délután, a fény csak a szürke árnyalatain csillan, ha megcsillan egy-egy pillanatra. A jégen járásra így várnom kell.


A kedvencem a szélcsendes, izzó napfelkelte, amikor a narancssárga napkorong kiemelkedik a vízből. Még lubickol egy kicsit, kéreti magát, percekig elvakít, de nézem, mert feltölt az ereje, nézem, mert beszippant a varázsa. 
Ilyenkor jó itt lenni. akkor is, ha épp egy ablakot kell megpucolni a szobában, akkor is, ha még csak pislogom ki a csipákat a szememből. 


Mert az ilyen pillanatokban érzem azt, hogy a csoda itt van, a közelemben, a közelünkben. Csak ki kell nyitni a szemünket, és a miénk. 
Ilyenkor értem azt is, hogy miért fizetnek nagyon sok pénzt egy-egy ilyen szobáért a vendégek, ahol ébredés után ezt látják meg először.
Nyugalom, végtelenség, egyensúly. Egy újjáébredő világ. A világ végén, Sylten.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése