Keresés ebben a blogban
2013. január 19., szombat
Sylti tél
Sylten a tél annyira sokarcú, mint maga a sziget.
A napokban esett pár centi hó, elég hideg van ahhoz, hogy ne olvadjon el, de még a gyenge szél is gyorsan tovarepíti a már leesett hópelyheket.
A sziget egyik oldalán hullámzik a víz, a dűnék túloldalán befagyott a tenger, de északabbra 5 km-re még apálykor sem fagy meg semmi, gondolom, erősebbek az áramlások.
Szerencsére az elmúlt pár napban a szél is kegyesebb volt a szokásosnál, így újra elég sokat lehetett kirándulni, csatangolni, és meglesni a sziget eddig ismeretlen arcát.
A télit.
Ezen a lenti képen az egyik kedvenc partszakaszom van, havas falépcsőn és homokon lehet lemenni a vízhez-most épp a víz helyéhez, mert apály van.
Sem a homok, sem a tócsákban levő víz nem fagyott meg, így a sirályok és varjak is tudnak halászni, kagylókat szedegetni a homokból.
Pár kilométerrel lejjebb egy másik öbölben viszont igazi jeges tenger fogadott, apálykor teljesen befagyva, bár erről a szakaszról meg a hó tűnt el, vagy lapult mélyen a nádasban.
A jégre ugyan rámerészkedtünk, mert már voltunk ezen a részen, és tudtuk, hogy nem mély a víz, de nem nagyon lehetett gyalogolni, mert még beszakadozott alattunk, talán épp az ilyen vízátfolyások miatt.
Szerencsére találtam olyan partrészt, ahol a hó is látszik, így a nagy kékség fölé az apályos homokos partszakasz után egy fehér ív is került.
Sylt téli arca ilyenkor szép. Nincs eső, nincs nagy szél. Csak a végtelen nyugalom. Kint a természetben.
2013. január 10., csütörtök
Hol van a nap?
Itt Sylten reggel nyolckor még sötét van, ötkor hazafelé már
sötét van.
Közben néha az ablakból látok napfelkeltét vagy napnyugtát, de
többnyire ködös vagy esős idő van most januárban.
Ha szerencsénk van, akkor lehet esernyővel közlekedni, de
általában sokkal erősebb a szél, és olyankor teljesen reménytelen az esőkabáton
kívül bármivel is próbálkozni.
Havat csak egyszer láttunk, befagyott tengert is, 10-12 fok
van, de persze az erős szél (60-100
km ) miatt ezt sokkal rosszabbnak érezzük.
Tegnap sikerült egy 20 perces sétát tenni a tengerparton, ez
volt az az idő, amikor még pont nem fagytunk át csontig, nem eredt meg az eső,
és a szél is elviselhető volt.
Westerlandban voltunk, téli csizmában tapostunk a nedves
homokban a strandon, gázoltunk a hullámok elé a kis homokszigetekre, és
próbáltunk fókákat találni a hideg vízben.
Csak madarak, sirályok voltak.
A felhők közül néha kikandikált a nap, nagyon szép
fénycsíkokat festett a vízre, a partra, de meleget nem adott hozzá.
Csalóka, nagyon.
A strandi promenádon álló Muschel-zenepavilon is üresen áll,
a strand feletti kávézók teraszain sem ült senki, még a sétálóutca szélcsendes
helyein sem kávézgattak túl sokan a süppedős plédeken a melegítő konzolok
alatt.
Most furcsa mód ragyog a nap, és kék az ég, de mire
előszedem a fényképezőt és elindulnék a dűnékhez, lehet, beborul újra.......
Szerencsére kitartott a napsütés. Végre fények, színek! Megvan a nap!
Ahogy apu mondja, gyorsabban megoldódik minden, mint gondolnám! :)
Címkék:
muschel,
promenád,
sylt,
tél sylten,
westerland
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)