Sylten minden év február 21-én lángba borítják a tengerpartot.
Minden település épít egy óriási máglyát, erre a karácsonyfáktól
kezdve mindenféle gallyak, ágak és fadarabok kerülnek.
A tűzrakás több tíz méter széles és öt-hat méter magas lesz.
De miért raknak tüzet, és miért versenyeznek egymással a falvak,
hogy kinek nagyobb a lángja?
Régi fríz szokás, hogy február 21-én ezzel a tűzzel űzik el a
telet és a rossz szellemeket, ezt szimbolizálja a máglya tetejére ültetett
figura is, amit elégetnek.
Az emberek többnyire a templomok előtt gyülekeznek, lehet fáklyát
is vásárolni, ezekkel a fáklyákkal gyújtják majd meg a nagy kupacot.
Bármilyen idő is van, ezt a tüzet minden évben február 21-én
gyújtják meg.
Ha esik, ha fúj. Ez az ünnep egyben a tavaszi-nyári szezon kezdete
is, újra jönnek a turisták a szigetre.
Idén szerencsére csak mínusz 2 fok volt, a szél sem volt túl erős,
de egy fél órás nézelődés nekünk elég volt ebből a látványosságból. Pont eléggé
átfagytunk, és füstösek is lettünk.
A máglya mellett és persze az összes étteremben ezen az estén fodros zöldkáposztát esznek sült kolbásszal és krumplival, na, ezt én a grünkohl miatti
idegenkedésem miatt kihagytuk.
A fríz biike szót tűzgyújtásnak fordítják, de a hagyományok miatt
csak Biike ünnepként emlegetik.
A szellem és télelűzés mellett egy másik legenda arról szól, hogy
ezeket a tüzeket az egyedül otthonlevő asszonyok gyújtották, jelezve a
Festlandon (szárazföldön) élő férfiaknak, hogy a férjeik épp bálnavadászaton
vannak a tengeren…Akárhogy is legyen az eredeti verzió, mára egy népszerű ünnep
maradt, zeneszóval, énekléssel, lakomával.
A zene és az énekek is ősi fríz dallamok, engem inkább a dán, mint
a német nyelvre emlékeztet.
„Üüs Söl’ring Lön“ (Unser Sylter Land-A mi Syltünk)
„Tjen di Biiki ön“ (Zündet die Biike an-Gyújtsuk meg a
tüzet)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése