A múlt heti téltüzelés után lassan tényleg beköszönt a
tavasz Syltre.
Egyre hangosabbak a madarak, egyre több nyulat látunk
reggelente ismét szaladgálni, és a hőmérséklet is plusz öt-hat fok körül van.
Szerencsésen megúsztuk ezt a telet, szerencsére úszás
nélkül.
Láttunk havat, jeges vizet, jégtáblákat, kirándultunk is
sokat. Igazi nagy vihar csak párszor volt, akkor viszont 100km/órás széllel és
havas-jeges esővel.
A helyi újságból tudjuk, hogy a legkeményebb sylti tél 1978
és 79 fordulóján volt, amikor is december 29-től egészen február közepéig el
voltak zárva a külvilágtól, mert akkora havazás és szél volt, hogy többméteres
hófalak keletkeztek a szárazföldi utakon, és a vasút vonalán is.
Közel hatezer turistát kellett ellátni, hiszen se ki, se be
nem lehetett jönni a szigetre.
Kíváncsi lennék, mit szóltak az akkori munkaadók, amikor
megtudták, hogy valaki csak egy hónapos késéssel tud munkába állni.
A leghidegebb tél 1963-ban volt, ekkor mínusz húsz fok
alatti hőmérsékletben a befagyott Watten-meeren át tudtak autózni az emberek a
szárazföldre.
Idén minden nap járt a hajó és a vonatok, még gyalogosan sem
lehetett a befagyott tengeren túl messze besétálni, és szerencsére a
hőmérséklet is csak mínusz 6 fokig ment le Listen, nyilván közvetlenül a
tenger mellett ennél hidegebb volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése