Keresés ebben a blogban

2013. március 9., szombat

Irány, Dánia


Ha Syltről nem vonattal akar valaki kijutni a szárazföldre, akkor választhatja a kedvezőbb árú kompozást is. Ilyenkor Dániába érkezik, de ha az úti cél Németország, akkor még kell autóznia egy kicsit .
Mivel a hajó most olcsóbb, mint a vonat, a költségek nagyjából kiegyenlítik egymást, ha valaki a sziget északi részéről indul.
A hajó ritkábban jár, mint a vonat, rizikósabb lehet, mert ha nem éri el valaki visszafelé az utolsó járatot télen fél hatkor, akkor a szárazföldön marad másnap reggelig, vagy legalább másfél órát autózhat vissza a vonatállomásig.
A komp naponta hétszer, nyáron tízszer teszi meg a komp a List-Romo útvonalat.

Romo egy dán kis sziget, kétsávos, 11 km-es autóút köti össze a szárazfölddel.


A kompozás igazi élmény, nem csak gyerekeknek, fiúknak, hanem nekem is.
A hajón étterem, vámmentes bolt, fedélzeti teraszok szolgálják az utasok kényelmét a közel háromnegyed órás út során. 
Most télen ugyan csak öt percig bírjuk nagykabátban a jeges víz és a szél kavarta hideget, de megéri egy kicsit lefagyni a korlátnál, nagyon szép a látvány.


Miután leparkolunk az autókkal a komp aljában, fel kell menni a fedélzetre.
Itt, mint a repülőkön is, tévéken nézhetjük az útvonalat, az aktuális sebességet, hőmérsékletet.


A hajón fedélzeti magazin, biztonsági útmutató, tudjuk, hogyan csússzunk le a mentőcsónakokba miután magunkra vettük a mentőmellényeket. Ezt szerencsére eddig még nem kellett a hajón élesben kipróbálni.
A komp 2005-ben épült, 88 méter hosszú és 16 méter széles, közel 600 utast és 80 személyautót képes szállítani.

Az út során elhaladunk Ellenbogen mellet, és szép lassan átérünk a dán vizekre.
Kirándulók, munkába ingázók, élelmiszer, cement és egyéb áruszállító autók töltik meg a kompot, sokan ismerősként üdvözlik a személyzetet, az első utazók pedig szorgalmasan fotóznak mindenfelé.
Mint ahogy mi is tettük.


2013. március 1., péntek

Télből a tavaszba



A múlt heti téltüzelés után lassan tényleg beköszönt a tavasz Syltre.

Egyre hangosabbak a madarak, egyre több nyulat látunk reggelente ismét szaladgálni, és a hőmérséklet is plusz öt-hat fok körül van.

Szerencsésen megúsztuk ezt a telet, szerencsére úszás nélkül.
















Láttunk havat, jeges vizet, jégtáblákat, kirándultunk is sokat. Igazi nagy vihar csak párszor volt, akkor viszont 100km/órás széllel és havas-jeges esővel.


A helyi újságból tudjuk, hogy a legkeményebb sylti tél 1978 és 79 fordulóján volt, amikor is december 29-től egészen február közepéig el voltak zárva a külvilágtól, mert akkora havazás és szél volt, hogy többméteres hófalak keletkeztek a szárazföldi utakon, és a vasút vonalán is.
Közel hatezer turistát kellett ellátni, hiszen se ki, se be nem lehetett jönni a szigetre.
Kíváncsi lennék, mit szóltak az akkori munkaadók, amikor megtudták, hogy valaki csak egy hónapos késéssel tud munkába állni.
A leghidegebb tél 1963-ban volt, ekkor mínusz húsz fok alatti hőmérsékletben a befagyott Watten-meeren át tudtak autózni az emberek a szárazföldre.


Idén minden nap járt a hajó és a vonatok, még gyalogosan sem lehetett a befagyott tengeren túl messze besétálni, és szerencsére a hőmérséklet is csak mínusz 6 fokig ment le Listen, nyilván  közvetlenül a tenger mellett ennél hidegebb volt.